Hazánk első nemzeti parkja, melyet 1973. január 1-jén hozott létre az Országos Természetvédelmi Hivatal.
Területe 742, 22 km².
Az 1999-től a Világörökség részeként számon tartott terület magában foglalja a Hortobágyot és a Nagykunság jelentős részét, valamint a vidék arculatát meghatározó építészeti emlékeket, mint amilyen a hortobágyi Kilenclyukú híd, a Hortobágyi Csárda és a pásztorvilág életét bemutató Pásztormúzeum épülete.

1992-ben alakult, területe 12 274 km². Jelentése: hely, ahol az emberek utaznak.
A vadon élő állatok és a bennszülött népek több mint 3400 éve élnek ezen a területen.

1977-ben alakult, területe 536 km².

A park 1981-ben alakult, területe 477 km².

Észak-amerikai bölény (bivaly), fekete lábú vadászgörény, prérikutyák, üregi baglyok, zsálya nyírfajd, csörgőkígyó és egyéb őshonos préri fajok találhatók a parkban.

A Waterton Lake Nemzeti Park a kanadai Alberta tartomány délnyugati sarkában fekszik, és az USA területén lévő Glacier Nemzeti Parkkal szomszédos. A Waterton volt Kanada negyedik nemzeti parkja, amelyet 1895-ben alapítottak. A park 505 km²-es területén őrzi a Sziklás-hegység és a vele határos préri élővilágát.
Az indiánok a tavak területét Fénylő hegyek földjének nevezték.
A nemzeti park Kanada egyik legritkábban lakott területén fekszik. Legalacsonyabb pontja 1290 m, legmagasabb pontja pedig a 2920 m magas Blakiston-hegy.
Jellegzetes állatai a bölény és a prérifarkas, a tavak pedig különféle vízimadaraknak, kanadai hódoknak és pézsmapockoknak adnak otthont.
A Waterton-tavak Nemzeti Park és a Glacier Nemzeti Park 1932-ben Waterton-Glacier Nemzetközi Békepark néven egyesült, és közös területük 1995-ben felkerült az UNESCO Világörökség listájára.