A Waterton Lake Nemzeti Park a kanadai Alberta tartomány délnyugati sarkában fekszik, és az USA területén lévő Glacier Nemzeti Parkkal szomszédos. A Waterton volt Kanada negyedik nemzeti parkja, amelyet 1895-ben alapítottak. A park 505 km²-es területén őrzi a Sziklás-hegység és a vele határos préri élővilágát.
Az indiánok a tavak területét Fénylő hegyek földjének nevezték.
A nemzeti park Kanada egyik legritkábban lakott területén fekszik. Legalacsonyabb pontja 1290 m, legmagasabb pontja pedig a 2920 m magas Blakiston-hegy.
Jellegzetes állatai a bölény és a prérifarkas, a tavak pedig különféle vízimadaraknak, kanadai hódoknak és pézsmapockoknak adnak otthont.
A Waterton-tavak Nemzeti Park és a Glacier Nemzeti Park 1932-ben Waterton-Glacier Nemzetközi Békepark néven egyesült, és közös területük 1995-ben felkerült az UNESCO Világörökség listájára.

A park neve egy krí (Cree) indián szóból ered, jelentése „csoda”.
A Yoho Nemzeti Park mint a kanadai Sziklás-hegység nemzeti és tartományi parkjainak egy tagja került fel 1984-ben a Világörökség listájára. A park a Nagy Kontinentális Vízválasztó nyugati lejtőjén fekszik, Brit-Columbia délkeleti részén.

1977-ben alakult, területe 536 km².

Jelentése: fiatal rénszarvas, területe:18 000 km².

A park 1981-ben alakult, területe 477 km².

Észak-amerikai bölény (bivaly), fekete lábú vadászgörény, prérikutyák, üregi baglyok, zsálya nyírfajd, csörgőkígyó és egyéb őshonos préri fajok találhatók a parkban.