1992-ben alakult, területe 12 274 km². Jelentése: hely, ahol az emberek utaznak.
A vadon élő állatok és a bennszülött népek több mint 3400 éve élnek ezen a területen.

A Waterton Lake Nemzeti Park a kanadai Alberta tartomány délnyugati sarkában fekszik, és az USA területén lévő Glacier Nemzeti Parkkal szomszédos. A Waterton volt Kanada negyedik nemzeti parkja, amelyet 1895-ben alapítottak. A park 505 km²-es területén őrzi a Sziklás-hegység és a vele határos préri élővilágát.
Az indiánok a tavak területét Fénylő hegyek földjének nevezték.
A nemzeti park Kanada egyik legritkábban lakott területén fekszik. Legalacsonyabb pontja 1290 m, legmagasabb pontja pedig a 2920 m magas Blakiston-hegy.
Jellegzetes állatai a bölény és a prérifarkas, a tavak pedig különféle vízimadaraknak, kanadai hódoknak és pézsmapockoknak adnak otthont.
A Waterton-tavak Nemzeti Park és a Glacier Nemzeti Park 1932-ben Waterton-Glacier Nemzetközi Békepark néven egyesült, és közös területük 1995-ben felkerült az UNESCO Világörökség listájára.

Quttinirpaaq azt jelenti, “a világ tetején”. Területe 37.775 km².
Az Ellesmere-sziget Nemzeti Park 1988-ban alakult, névváltoztatás után lett Quttinirpaaq 1999-ben.
Kanada második legnagyobb nemzeti parkja, kevés növényzettel és vadon élő állatokkal.

A Machu Picchu jelentése: „Öreg csúcs”, az egykori Inka Birodalom romvárosa Peruban.
A világ talán legizgalmasabb és legfestőibb fekvésű régészeti lelőhelye. Az Andok hegyláncai között csaknem megközelíthetetlen hegynyergen bújik meg a kis erődített város, amelyet 1450 körül Pacsakutek Yupanki inka király (1438-1471) parancsára építették és 1570-ben hagyták el, majd kb. 400 évig „pihent”, míg 1911-ben újra fedezték.
Machu Picchut és természetes környezetét 1981-ben „perui történelmi szentély” címmel ruházták fel, mint különlegesen fontos kulturális értéket őrző szent területet.
1983-ban az UNESCO az Emberiség Kulturális és Természeti Örökségévé nyilvánította.
2007-ben a Világ Új Hét Csodájának egyike lett.